A konyhatündérek panaszai

A senior pilates csoportom fő előnye, hogy úgy mozoghatok, hogy közben korombeli nőkkel lehetek együtt: ha egy konditerembe járnék, mindenhol csak a fiatal, cicanadrágos lányokat és a körülöttük lebzselő kigyúrt fickókat látnám. Utóbbit még talán nem is bánnám, de mégis jobban élvezem, hogy itt, a csoporttársaimmal együtt mindig olyan témákról beszélgethetünk, ami mindannyiunkat érdekel és aktuális problémáinkra is megoldást találhatunk két gyakorlat közben.

Ezen a héten minden kétséget kizáróan a legforróbb téma a konyhabútor volt. Egy csoporttársam, Jázmin, most kezdett konyhafelújításba, és mindenki, aki otthon felelős azért, hogy vasárnap délben valami az asztalra kerüljön, rögtön bele is kezdett a panaszkodásba: „Az én fiókjaimban sose lehet semmit megtalálni!”, „Egyszerűen nincs hely a konyhában, ahova a száradó tányérokat tudnám tenni!” vagy „Ki se tudom takarítani a hűtőt, mert olyan rossz helyen van, hogy még az ajtaját se tudom teljesen kinyitni!”.

Látszólag mindenkinek volt valami baja a konyhájával, vagy azért, mert nem jó konyhabútorokat válogatott össze, vagy azért, mert az alapterülete túl kicsi és semmit sem fért el benne, vagy csak szimplán azért, hogy ne maradjon ki a panaszkodásból. Nekem tényleg valódi problémám volt, ugyanis a saját 160 centimmel a polcok felét kihasználatlanul kellett hagynom – az előző lakók valami óriások lehettek, mert még 2 méter magasra is raktak fel konzolos polcokat!

Jázmin is teljesen hasonló indokokkal döntött amellett, hogy ami sok, az sok, és belevág abba, hogy az egész konyháját modernizálják. Ő különösen sokat szokott ott tölteni, mivel 3 fia a mai napig nem tanult meg főzni, és mindegyikükről ő gondoskodik, nem csoda tehát, hogy meg akarja könnyíteni a saját dolgát, és élvezetesebbé tenni a környezetét.

Bár mind úgy gondoljuk, hogy ő aztán nagyon jól tudja, mit akar, valaki ajánlott neki egy konyhák berendezésével foglalkozó honlapot, így azóta felvette velük a kapcsolatot, és onnan is szerez ötleteket a felújításához. Innen, ahogy mondja, olyan ötleteket tudsz szerezni, amire magától talán nem is gondolna, még 30 éves háziasszonyi tapasztalattal se – hogyan kell jól összeválogatni a bútorokat egymáshoz, mi az ideális elhelyezés, melyik fiókban mit tároljon, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a munkája.

Arról már informálódott, hogy nagyjából mennyit kell majd a felújításra költenie, attól függően, hogy milyen bútortípust választ: annyiban biztos volt, hogy valódi fát nem engedhet meg magának, különösen, mióta a férje kitalálta, hogy visszavesz a munkájából, és több időt fordít magára, de a laminált faforgácslap és az MDF közt még gondolkodik. Igazából azon fog múlni a végső döntése, hogy talál-e megfelelő minőségűt az előzőből, amiről azért biztos lehet, hogy nem kell pár év után újra lecserélnie a karcok és a vágások miatt. Reménykedik abban is, hogy valahol sikerül valahogy akciós bútort találnia, amivel esetleg olyan üzletet sikerül nyélbe ütnie, ami jobb, mint amire számítana.

A konyha elrendezését meg akarja tartani, csak a polcok és szekrények kinézetét, magasságát, tartalmát változtatja majd, és egyedüli újításként egy tálaló szekrényt is beépít a plusz helyért, és azért, hogy kicsit modernebb kinézetet kölcsönözzön a helyiségnek. Az asztalok és székek maradnak, mert bár azok is inkább egy klasszikus konyhára emlékeztetnek, és lehet, hogy először kicsit elüt az összhatástól, de ezeket később is lecserélheti, és egyszerre talán túl nagy anyagi megterhelés lenne minden.

Az biztos, hogy mindannyian nagyon irigyek voltunk rá, hogy ilyet megtehet, ráadásul ilyen jó konyhabútoros céggel is konzultálhat a tennivalókról, de valószínűleg célja is volt, hogy ezt érzékeltesse velük. De én megfogadtam, hogy amint hazamegyek, én is elkezdek konyhabútor ötletek után keresgélni, és legalább egy pár újítást beviszek az életembe, hogy legközelebb már én is felvehessem a versenyt.