Interjú a barátnőmmel

Elég régóta írom már ezt a blogot, úgy gondoltam, hogy itt az ideje feldobni valamivel, egy kis plusszal. Ezért most nem a szokásos bejegyzést olvashatjátok nálam. Interjút készítettem a barátnőmmel, akivel egy jógatanfolyamon találkoztam először. Akkor még csak gyakoroltuk a mozdulatokat, de ma már neki ez a hivatása. Klári egy ideje saját stúdióval büszkélkedő jógaoktató. 

Klári, mutatkozz be kérlek, hogyan kezdtél jógázni?

Klára vagyok, és 31 éves, egy 5 és egy 4 éves kisgyermek édesanyja, Hatha jóga és Bikram-jóga instruktor. Nagyon korán egymásra találtunk a férjemmel. Én 22 ő 25 éves volt akkor. Hamarosan úgy éreztük, hogy minket az ég is egymásnak teremtett, szeretnénk összeházasodni. Én gazdasági főiskolára jártam. Nem igazán szerettem, de arra biztattak, hogy ezen a pályán jók a fizetések, és később talán részmunkaidőben, otthoni munkavégzésben is gondolkodhatok. Sajnos nem szerettem meg a pályát.

Az esküvőnk után úgy éreztem, képtelen leszek ebben a szakmában dolgozni. Olyan foglalkozást kellett találnom, amely mellett jutott idő a férjemre és a majdani családomra is. Szerettem volna sportot választani, mert gyerekként intenzíven ritmikus sportgimnasztikáztam. Eddigre viszont már idősebb voltam, úgy éreztem, késő ahhoz, hogy ennyire intenzív mozgásba kezdje. Igyekeztem valami mást keresni, így kerültem a jóga tanfolyamra is, ahol találkoztunk.

Hogyan vezetett az út a jóga tanfolyamtól a saját stúdióig?

A közös tanfolyam után rendszeresen gyakoroltam és szerencsére sikerült elég gyorsan jógaoktatói végzettséget szereznem – a tanfolyam végére ugyanis már útban volt az első kisbabánk. A két terhesség miatt kimaradt egy kis idő, csak a kismama klubunkban segítettem néhány anyukát, amolyan önkéntes munkaként. Ők lettek később az első, fizetős vendégeim. Amikor pedig a szülések után újra igazán intenzíven tudtam a jógára koncentrálni, elkezdtem a főiskolai oktatóképzést is.

Ezzel párhuzamosan a munkahelyemen jelezték, hogy a terhességem alatt megszűnt a pozícióm, hatalmas átszervezések lesznek… Ezt a sok változást már sehogyan sem szerettem volna vállalni. Úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza dolgozni.

Szerencsére édesapám pont akkor döntött úgy, hogy felszámolja a bútorüzletét. Jött az ötlet: legyen a bútorboltból saját jógastúdió! Persze ennyire nem volt egyszerű az út.

Mesélj erről egy kicsit!

Egy jógastúdiót valójában nagyon drága üzemeltetni és megfelelően kihasználni, ezért összeálltam néhány, szintén oktató ismerőssel, hogy maximalizálni tudjuk a terem kapacitását. Viszont azt is tudtam, hogy valami pluszt kell adnunk, hiszen még így is kicsit drágábban jött ki az óradíjunk, mintha valaki mondjuk egy iskolai tornateremben tartott, tömeges tanfolyamra járt volna.

Ekkor végeztem el a Bikram-jóga oktatói képzés. Ez egy olyan mozgásforma, amikor forró teremben edzünk. A saját stúdiómat úgy alakítottam ki, hogy erre is alkalmas legyen. Akkor ez a szolgáltatás még nem volt elérhető a városban és ha jól tudom, a mai napig én vagyok az egyetlen, aki ezzel foglalkozik.

Nehéz volt kialakítani a helyet?

Azt hiszem, ez volt a legnehezebb az egészben. Tudtam, hogy környezetbarát és hosszú távon is fenntartható technológiával szeretném átalakítani az egykori bútorboltot. Eredetileg geotermikus fűtést szerettem volna, ezzel viszont nem lehetett felfűteni a termet eléggé.

Rengeteget keresgéltünk, végül úgy döntöttük, hogy elektromos fűtéssel próbálkozunk, amelyhez az épület tetején és a kertben egy napelem-rendszert is kialakítottunk. Ez viszonylag nagy befektetés volt az elején, később viszont rengeteget spóroltunk vele, mert a téli szezonban sem kell megemelni az árainkat.

A legnehezebb azt hiszem a padlófűtés számítása volt. Édesapámmal hetekig sakkoztunk, hogy minden jól jöjjön ki. Találtunk egy céget, akik meg tudták oldani, hogy elektromos padlófűtésünk legyen, egy nagy hatékony és takarékos technikával. Úgynevezett amorf fémötvözettel dolgoznak, ami nagyon gyorsan felmelegszik, szinte veszteség nélkül adja le a hőt. Azt hittük, hogy iszonyatosan drága lesz, aztán kiderült, hogy annyira azért nem. Nagyjából 2 millió forintból meg tudtuk oldani a terem fűtését, a speciális, Bikram jógához való fűtőelemek nélkül.

Egyébként ezt a technológiát nagyon ajánlom mindenkinek, akár otthonra is. Ha valaki házépítésben gondolkozik, annak mindenképpen érdemes utánanézni, mert a legolcsóbb eleve így megoldani a fűtést. Szerencsére semmilyen komoly előkészítés nem kell hozzá, már akár a szerelőbetonra is le lehet rakni a fűtőszőnyeget. Nálunk a burkolat felszedése miatt kicsit drágább volt a dolog, de így sem volt horror áron.

Igazi ezermester lettél!

Igen, muszáj volt… Főleg, hogy apukám intézte a burkolást. Ő ugyan eredetileg asztalos, de nagyon jó műszaki ember, mindenféle munkákhoz ért. Szerencsénk volt, mert a padlófűtést készítő vég készségesen konzultált vele, így sikerült hamar elkészülnünk a munkálatokkal. Ennek ellenére viszont sok feladat hárult rám: a beszerzésben, a szerelésben, ragasztásban, minden fázisban segítettem – mindezt két, pici gyerekkel…

A párod mit szólt?

Szerencsére a párom mindenben támogat és nagyon sok tanáccsal látott el – ő szintén műszaki ember, kertépítőnek tanult. Nagyon büszke rám, amiért sikeresen váltottam. A stúdió nagy előnye, hogy a gazdasági végzettségemet is muszáj hasznosítanom, így nem estem ki teljesen a szakmából. Van menekülési utam. Ez pedig a kapcsolatunkban is biztonságot, kiegyensúlyozottságot biztosít.

Oktató vagy, karrierváltó, édesanya… Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonló, merész álmokat dédelgetnek?

Nekem a legfontosabb az volt, hogy meg kellett tanulnom előre tervezni. Nagyon hosszú távra. A gazdasági pálya például egy tévedés volt, azért kerültem a főiskolára, mert nem tudtam dönteni, mi legyek, úgy éreztem, ha nehéz szakmát választok, megfelelek a szüleim elvárásainak és végre megszabadulok. Ahelyett, hogy arra gondoltam volna, hogy mi az a munka, amelyikben hosszú távon is jól érzem magam, leragadtam a “most”-ban. Ez volt, amit el kellett felejtenem.

A környezetbarát technológia, a sok tanfolyam, a pénzügyi tervek… Ma már mindenben 20-30 évre előre igyekszem gondolkozni. Nem a döntést meghozni volt igazán nehéz, hanem fenntarthatóvá tenni az álmaimat. Szerencsém volt, mert sokan mellém álltak. De azt hiszem, határozottság és sok-sok munka nélkül ez sem sikerülhetett volna.

Mindenkit arra biztatok, hogy ne sajnálja az időt, kalkuláljon és legyen határozott és bátor! Nagy döntés volt otthagyni egy biztos pályát, de a kapcsolatomnak jót tett a szabadság, ez pedig minden pénzt megér. Nem volt egyszerű dolog meghozni a műszaki döntéseket, de most nem kell aggódnom a jövőm miatt. Nem volt könnyű eldönteni, milyen irányba induljak a jógával, de most úgy érzem, ez az én utam. Midenkinek szüksége lenne arra, hogy kezée vehesse a sorsát és merje azt irányítani.

És persze, senki, soha ne felejtsen el hálásnak lenni… Én is az vagyok a sok jó miatt, ami velem történt. A férjemnek, apukámnak, a gyerekeimnek, de még a padlófűtés kivitelezőjének is hálás vagyok! Ezt az érzést igyekszem az óráimon is közvetíteni, és érzem, hogy a mai, fogyasztás-orientált világban is jól tudom ezt a hálát közvetíteni. Mertem boldognak lenni. És márnak is ezt tanácsolom!