A pilates óra után az Anaftint ajánlottam az oktatónknak, hogy rendbe jöjjön a szája

Évek óta járok pilatesre, mert nagyon megszerettem ezt a mozgásformát. Nem terheli az ízületeket, nem szól közben irtózatosan hangos tuc tuc zene, ráadásul azon kívül, hogy hihetetlenül egészséges és idővel az embernek szép, formás teste lesz tőle, olyan izmokat is megmozgat, amikről korábban szinte nem is tudtuk, hogy létezik, pedig igenis fontos feladatokat lát el.

A pilates órákon nagyon jó közösség alakult ki az utóbbi időben. Azt vettem észre, hogy sokan eljönnek egy-egy órára, kipróbáljak és lelkesnek tűnnek, később azonban sosem látjuk őket. A csoport másik fele viszont nagyon stabil. Vagyunk nagyjából tizenöt-húszan, akik a hét össze óráján ott vannak, hosszú hónapok, vagy akár évek óta. Ebből kifolyólag már nagyon jól ismerjük egymást, órák előtt és után pedig nemcsak a sportról beszélgetünk, hanem bármiről, ami éppen történik velünk. Nyugodtan ki merem azt jelenteni, hogy szinte már egy népes baráti társaság a miénk.

Nemcsak mi, mozogni járók kerültünk közel egymáshoz, hanem az oktatónk, Anett, is hozzánk. Ő is a csapat oszlopos tagja, akit befogadtunk magunk közé. Amíg tart az óra, addig természetesen ő a főnök, viszont amint vége van, utána ő is ugyan úgy hülyéskedik és poénkodik velünk, mint mi egymással.

Az órák alatt a beszédnek nincsen helye, hiszen oda kell figyelni arra, hogy helyesen lélegezzünk. Az egyetlen ember, aki közben is beszél, az Anett, hiszen az ő feladata az, hogy instruáljon minket a gyakorlatok során. Őszintén szólva más oktatónál még sosem voltam pilatesen, de ennek ellenére úgy érzem, hogy Anett viszonylag sokat beszél az órák alatt. Nem csak a gyakorlatok neveit mondja el, hanem utána különböző motivációs dolgokat is mond, ami segít abban, hogy ne adjuk fel, még akkor sem, ha éppen nagyon fáj, és húzódnak az izmaink.

A múlt hét keddi órán azonban Anett feltűnően csendes volt. Elmaradtak a motiváló mondatok, a gyakorlatokat is csak félszavakkal instruálta, és az óra előtt sem beszélgetett velünk. Miután vége lett az órának, egyből oda is mentem hozzá és megkérdeztem, hogy mi a baj. Sejtettem, hogy valami nincs rendben, mert nem szokott ennyire szótlan lenni. Már éppen kezdtem volna aggódni, hogy valami komoly baj történt a családjában, de aztán mikor elmondta, hogy mi a probléma, kicsit megnyugodtam.

Anett megosztotta velem, hogy tegnap óta fáj a szája, valószínűleg aftája van, emiatt pedig fájdalmat okoz neki a beszéd. Megnyugtattam őt, hogy van erre egy gyors és hatékony megoldás, ami nem más, mint az Anaftin. Én is ezt szoktam használni, mikor aftám van és nagyon hamar megszünteti a problémát. Anett megköszönte a tanácsot, mondta, hogy ilyet még nem használt, de hazafelé vesz egyet és kipróbálja.

A pénteki órán Anett már olyan volt, mint régen. Még mielőtt elkezdtük volna az edzést, odajött hozzám, elújságolta nekem, hogy az Anaftin milyen gyorsan hatott neki és ma már teljesen rendben van, nem fáj a szája. Örültem, hogy segíthettem neki, és annak is, hogy nem csak nekem válik be ez a szer.